A nemzet nevében

Ratkó Anna kommunista volt, ezért az emlékét megsérteni nem lenne helyes. Azonban lássuk világosan, hogy világerők parancsának engedelmeskedett, amikor betiltotta az abortuszt. Nem hiszem, hogy ő felfogta volna, mit szabadít a magyarságra ezzel.

Engem.

Pedig akkortájt az abortusztilalom tökéletesen felesleges volt, hiszen úgy is született volna gyerek a háború után bőven, ahogy máshol meg is történt. Telt-múlt az idő és egy generációval később ismét családbarát intézkedéseket hozott a Kádár-kormány - lett is zsúfoltság az oktatásügy minden szintjén.

Nem is meglepő, hogy egy, sőt még egy generációval később a gyerekvállalási mutató meg se rezzen. Mert ugye van a két korábbi nemzetstratégiai intézkedés kellemetlen emléke.

Pedig most igazán szükség lenne rá.

Mert ha így mennek a dolgok, akkor pont akkor lép a magyarság a nemzethalál útjára, amikor én megyek nyugdíjba. Nemzethalálban vergődő ország pedig esetleg nem lesz képes kiköhögni azt a nyugdíj-juttatást, amit én méltónak tartok szem előtt tartva a nemzetmentő munkálkodásom közben szerzett érdemeket. Ezermilliárdok fognak hiányozni, de nem ez az igazi baj, hanem esetleg azok a milliók is fognak hiányozni, amit nekem kellene kifizetni az éppen aktív nemzedéknek.

Ez így nem maradhat. Egyfelől a magyarság nem halhat ki ilyen szánalmas módon, pusztán anyagi megfontolások miatt 3000 évnyi kárpát-medencei jelenlét után. Másfelől nagyon szomorú lenne, ha számos érdememért cserébe nem kaphatnám meg egy érdemdús élet után, ami jár.

Nincs mese, meg kell győzni a magyarságot arról, hogy újra nemzetstratégiai intézkedések váltak szükségessé. Természetesen ezúttal nem világerők parancsára, hűbelebalázs módon bevezetett felesleges intézkedésekről lesz szó, hanem kizárólag a nemzet érdekében végrehajtott nagyon szükséges intézkedésekre.

Szigorúan szakrális alapon, persze.