2014. augusztus 22., péntek

Szakralitásstratégia

Télből tavasz lesz, tavaszból nyár, ősz, majd újra tél. Lenyűgöző a természet időtlen körforgása, amivel együtt körben forgunk mi is, emberek és megéljük ezt a körforgást szakrális ünnepekben. Van téli napforduló meg tavaszünnep, ünnepeljük a napot, a vízet, a Holdat, az ősszakralitás örök szimbólumait.

És így jutunk el augusztus 20.-áig.

Nemzetstratégiailag egy hatalmas fejtörő ez az ünnep. Mert egy olyan ünnep, amikor a magyarság végre ráébred az igazságom igazságára és egyetlen hatalmas egységbe forr a tanaim mögött már igencsak ráférne a létpusztulás lejtőjén már a nemzethalálon is túlesett szegény magyar nemzetre. Megjegyzem, ez egyben végre létre is hozná a nemzetet, ami összefogás helyett most mindenfélét gondol, nem egyfélét.

Erre jó lenne augusztus 20. De mi van helyette?

Helyette az van, hogy betolakszik ebbe az ünnepbe István király, akinek komprádorügynök voltáról már kinyilatkoztattam ezeken a hasábokon. István királlyal pedig betolakszik a kereszténység, amivel nekünk, szakrális ős-nemzet-magyaroknak-szkítáknak igencsak ellentmondásos a viszonyunk. Merugye a kereszténység és a 3000 éves szkíta-avar-magyar szakralitás éppenséggel nem mond ellent egymásnak. Az ősmagyarságban is van szakralitás, meg a kereszténységben is van szakralitás, nincs itt semmi vita. Hanem viszont minek nekünk a kereszténység, amikor az ős-nemzet-szkíta-avar-magyar szakralitás is van ugyanolyan jó? A kereszténységgel a küszöb alatt beszivárgott a Nyugat, a Nyugat pedig létfoszt. Esetleg netán a kereszténység a Nyugat ötödik hadoszlopa?

Ezen kell elgondolkodnia a nemzethitűeknek augusztus 20.-án.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése