Száz

Száz éve történt a szarajevói merénylet, de mit jelent ez a száz? A száz egy szám, egy üres mennyiség, éppen mondhatnék helyette harmincat – ami rímel a harmincéves háborúra vagy negyvenötöt – ami a szovjet megszállás időtartamára rímel – vagy huszonötöt – ami a nyers világpusztító globálerő demokráciának hazudott magyarországi rémuralmának a hossza.

Nem ez a lényeg, hanem a mélyszerkezet a lényeg. Vannak a történelmi történések, események látszólag véletlen sora, itt egy merénylet, ott egy háború, szétfröccsent tintapöttyek a papírlapon. És van viszont a mélyszerkezet, amely mélyszerkezet szerint jól éltünk mi itt magyarok-szlovákok-románok (meg távolabb a németek és az oroszok) Kelet-Európában, amíg a megnevezhetetlen világpusztító globálerő szét nem zúzta a természetes szakrális kristályszerkezetet kizárólag azért, hogy technokütyük ellenében kifoszthasson minket. Még ontológiánk sincs, hogy megnevezhessük a kifosztókat és a pusztítókat, ezért vagyok kénytelen jönni itt a világpusztító globálerővel, pedig nevezhetném ellenségeinket egyszerűen szefárdoknak.

Így öljük egymást mi, európaiak az elmúlt száz, az elmúlt harminc vagy az elmúlt négy évben. Igen, az elmúlt négy évben. Nem volt-e tán létmegsemmisítés a PIGS-eknél és nem ugattak-e a pénzfegyverek? Ne együk be a szennymédia hazugságáradatát, magyarok! Az elmúlt száz év, a szakrális Magyar Királyság megsemmisülési folyamata egy permanens létháború volt, csak a fegyverek változtak meg, továbbá volt az az apró különbség, hogy nem halt meg senki, kivéve azok, akikkel a gyilkosok végeztek. Kíméletlen háborút vívunk egymás ellen, amikor pedig barátok is lehetnénk és egyesült erővel zúzhatnánk szét a világpusztító globálerőt.

Ha pedig ezzel megvagyunk, akkor minden bizonnyal a szlovákok és a románok is belátják majd, hogy jobb volt nekik a természettörvény által létrehozott államalakulatban, a Magyar Szakralitásban. Akkor pedig újra egyesülhet, amit a globálerősök szétszakítottak.