2013. november 6., szerda

Az igazság jogán

Újra Film van a Rendezőtől, akinél egyszer már főszerepeltem a Győztes Csapattal együtt. Azt a filmet - dacára annak, hogy a Fidesz 2010-es győzelmében kulcsszerepet játszott - csak a Duna TV tűzte műsorra, a mostani azonban főműsoridőben megy majd. Ez is jelzi, hogy a neoliberalizmusra mért megrendítő csapások eredményeképpen mennyire megállíthatatlanul tör előre a nemzeti szocializmus eszméje.

Miről szól a Film? Hát nem mindegy? Nem az a lényeg, miről szól a Film, hanem az, hogy mit kell gondolni arról, hogy Magyarország szovjet függésbe tartozott 45 évig. Erről pedig azt kell gondolni, hogy Szovjetunió vagy Brüsszel egykutya, az egyik Birodalom jön, a másik megy. Ha pedig úgymond igazságtétel történik, az is birodalmi igazságtétel, ami lehet, hogy jogszerű (a jog perfid betűje szerint), de semmiképpen nem igazságos. Az igazságot itt szakrális értelemben vettem, ami 3000 éves törvény, nem újdonász betűleves. Ortega y Gasset is ezt mondaná, ha élne.

Vegyük csak, mi történt Nürnbergben. Nürnbergben ott ült a Nyugat meg Sztálin és ítélkeztek. Volt-e joguk ítélkezni azok után, hogy ők is bűnösök? Felettünk ítélkezni, akik csupán az igazságot védtük? Nem volt joguk és az, hogy törpe kisebbségben voltunk és vagyunk ezzel a véleményünkkel, csupán technikai részletkérdés. Az igazság mindig igazság, függetlenül attól, hogy mit gondolnak erről a többiek. Ha nekem igazam van, akkor tökéletesen mindegy, hogy másik néhány milliárd azt mondja, hogy nincs igazam. Nekem akkor is igazam lesz, nekik meg akkor is nem lesz igazuk. Ezt hívjuk szakrális igazságnak.

A szakrális igazság rendszere bomlik, a jog műigazsága pedig zsarnokoskodik. A jog nevében taposnak csizmával igazakat. Főként a birodalmi kollaboránsok. A jog tehát nem számít, ha úgy érezzük, hogy igazunk van.

Erre kell gondolni, amikor a Filmet nézzük. Akármiről is szól az a film.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése