Barátomnak

Mondom én a minap a Kövér Laca barátomnak (25 éve hívom Lacának, ő meg engem professzor úrnak), hogy nagyon meg kell nézni, kit engedünk be a köreinkbe. Mert az jól van, hogy mindenféle gyüttment libsi szavazatait összegyűjtjük, de aztán az érdemi döntésekbe a végén nehogy belepofázzanak már.

Hát nem akkora igazam lett már, mint a médiatörvénnyel!

Egy kicsit elpilledek a létontológiai morfondírozás közben, egy kicsit elfoglalom magam az Európai Unió forradalmi stratégiájának tervezése közben és az ötödik hadoszlop költségcsökkentést nyom keresztül boldogult Széll Kálmán nevében.

Mert az igaz, hogy a baj az adósság. Meg az is igaz, hogy az adósság felelősét meg kell találni. Csakhogy az ötödik hadoszlop a véleményterroristáinak a segítségével azt sulykolja, mintha azt az adósságot a magyar nemzet vette volna fel és nem pedig egy globális, kimondhatatlan nevű Birodalom tukmálta volna ránk, hogy megfosza a magyarságot a létalaptól. Nézzük csak a grafikont.


Tisztán látszik, hogy az adósság azért csökkent, mert nem ettük meg gyógyszer formájában, hanem a gyógyszer árát visszafizettük a kölcsönadóknak. Ami a kölcsönadóknak nyereség, hiszen visszakapták a pénzüket, az a magyar nemzetnek veszteség, mert annyival kevesebb gyógyszert evett. Így válik a kölcsönadóknak visszaadott pénz szociális adóssággá.

Ez volt 2002-ben, amikor pedig kevésbé voltunk rászorulva a gyógyszerre mint ma, 8 év libsi herdálás után. Mérhetetlen felelősséget vesz a nyakába az, aki dőre módon el akarja venni a nemzettől, ami jár.